Az ördög
Az ördög
作者：Molnár, Ferenc, 1878-1952
体例：题 章数：154
字数：112,849 来源：Project Gutenberg
版本与结构
- 来源版本
- 本站收录 1 个来源：Project Gutenberg（112,849 字）。
- 分章依据
- 按「题」标记切分为 154 题（Gutenberg 卷册标记）。
- 篇幅分布
- 平均每题 732 字。
- 原文溯源
cache/epub/77642/pg77642.txt（Project Gutenberg）
章节目录
共 154 题- AZ ÖRDÖG
- VIGJÁTÉK HÁROM FELVONÁSBAN
- IRTA
- MOLNÁR FERENC
- Tizenegyedik kiadás
- BUDAPEST
- FRANKLIN-TÁRSULAT
- KIADÁSA
- Franklin-Társulat nyomdája
- HEGEDŰS GYULÁNAK
- AZ ÖRDÖG
- SZEMÉLYEK.
- ELSŐ FELVONÁS.
- ELSŐ JELENET.
- János. Menjen haza. Nem kell. _Lapoz az ujságban._
- János. Nem. _Lapoz._
- MÁSODIK JELENET.
- János. Csókolom a kezét. Szervusz. _Üdvözlések._
- Jolán. Hát még ha…
- HARMADIK JELENET.
- Jolán. Ne beszéljünk róla. Nem, nem…
- Jolán _szeliden a kezére teszi a kezét, gyöngéd feddéssel_. János…
- János. Jó. _Erősen, férfiasan szorítanak kezet_. És…
- János. Nagyon. _Szünet._
- NEGYEDIK JELENET.
- Jolán _rémülettel nézi és gépiesen átveszi tőle a blúzt._
- Az ördög _hidegen_. Tudom, asszonyom. Ez gyanusitás. Ön azért jött ide…
- Jolán. De én…
- ÖTÖDIK JELENET.
- János _megjelenik a küszöbön_. _Meglepetten nézi az ördögöt._
- János. Aztán…
- János. Igen. _Zavartan néz rá._
- Az ördög. Készül valami szép a tavaszi tárlatra? _Csönd._
- HATODIK JELENET.
- János _újra, türelmetlenül a műteremajtó felé megy._
- HETEDIK JELENET.
- János. Én? Egy árva szóval sem…
- Az ördög. Jó. Tegyék be a hálószobába. _András indul._
- János. Hogyan…
- Jolán. De az uram…
- János. De… Kérlek…
- János. Komolyan kérlek…
- NYOLCADIK JELENET.
- János. Sötétedett és mikor hozzá akartam fogni…
- Jolán. De hiszen az előbb azt mondta…
- János _belevág_. Csak tizenegy felé jöhetek…
- KILENCEDIK JELENET.
- Cinka. Bocsánatot kérek…
- TIZEDIK JELENET.
- Jolán. De higyje el nekem…
- TIZENEGYEDIK JELENET.
- Az ördög. Na hát… fontosnak épen nem nagyon fontos. Egy kis áldozattal…
- László. Na, Jolán! _A kalapját veszi._
- János. Egy műkereskedő…
- János. Az izé… a…
- Az ördög. Pszt! _Szünet_. Nem kopogtattak az ajtón? _Mind figyelnek._
- László. Szervusz. _Előre megy sunyi nevetéssel._
- Az ördög. Fogja be a száját! _El._ _András fejcsóválva utána._
- TIZENKETTEDIK JELENET.
- TIZENHARMADIK JELENET.
- TIZENNEGYEDIK JELENET.
- János _halkan ismétli_… mint a gyémánt…
- MÁSODIK FELVONÁS.
- ELSŐ JELENET.
- A kövér _a negyedik hölgyhöz_. Ezt neked köszönhetem. _Sértődötten el._
- Negyedik hölgy. Nekem ebből elég volt. _El._
- Ötödik hölgy _nevet_. Hová gondol. _Nevetve a másik nőhöz megy._ Te…
- Ötödik hölgy. Azt mondta, hogy… _Beszél vele._
- Ötödik hölgy. Ez a legnagyobb arrogáncia. _Kimegy._
- Hatodik hölgy. De Lili, na ne haragudj… _Utána szalad._
- Az ördög _ismétli_. Radványi Radó. Hm…
- MÁSODIK JELENET.
- Az ördög. Köszönöm. _Nem ül le._
- Az ördög. Kérem. _Leül._
- Az ördög. Értem. _Fel akar kelni._
- Inas. Igenis. _El._
- Az ördög. Ön vagy nem tudja az okát, vagy…
- Az ördög. Vagy nem akarja tudni. Ön belemegy abba, hogy…
- Az ördög. Miért? _Kinyitja a bőrtárcát._
- Elza. Mert… szeretem ezt az embert! _Hirtelen néma sírásba fullad._
- Az ördög. Hogy ez az asszony már felszabadult ennél a mesterségnél…
- HARMADIK JELENET.
- Az ördög. Nem. _János lejön._
- Elza _szégyenlősen_. De János…
- NEGYEDIK JELENET.
- János. Csak épen… véletlenül. _Beszélnek._
- János. Illuzió dolgában… ami az illuziókat… ami azt illeti…
- Jolán… a lényege… a lényege a dolognak…
- János… tulajdonképen…
- ÖTÖDIK JELENET.
- Jolán. Mikor arra vállalkozott, hogy…
- Jolán _tiltakozólag_. Kérem…
- Jolán _izgatottan_. De ha az sül ki, hogy…
- Jolán. Megyek. _Izgatottan kapja föl a sleppjét és elszalad._
- HATODIK JELENET.
- Az ördög. Nem szaladt innen ki senki. _Cigarettára gyujt._ _Szünet._
- János. Igen. _Szünet._
- János. Én? Nem. Nincs valami különös jó kedvem, de nincs is rá okom…
- Az ördög. Ugyan te bolond. _Lesüti a szemét._
- Az ördög. Hogyan…
- HETEDIK JELENET.
- János _végleg elvesztve önuralmát_. Nem féltek tőlem? _Jolán megretten._
- Az ördög. Nem. _László karonfogja Jánost és lassan oldalt megy vele._
- László _halkan_. Na, mi van a kis Elzával? _Csöndesen beszélnek._
- Jolán. Maga ennek az embernek… csak nem azt mondta, hogy…
- Jolán. Hogy meri azt mondani, hogy tudtam? Ha ezt tudtam volna…
- Az ördög _meglepődve_. Hogyan…
- János. Jolán…
- János. Én igen… _utána nyúl vadul._
- NYOLCADIK JELENET.
- János. Lekísérem. _Jobbra kifelé indulnak, lassan._
- KILENCEDIK JELENET.
- Jolán _tollat fog_. Levelet írok. Megnézheti kinek. _Ír._
- Az ördög. Sajnálom, hogy éppen én…
- Az ördög _elveszi az asztalról a levelet, beteszi a borítékba._
- László. Nini. _Az ördögre mutat._
- TIZEDIK JELENET.
- László _megcsókolja_. Édes…
- Jolán _kelletlenül_. Kérlek…
- Jolán. Hagyj kérlek… nagyon ideges vagyok…
- László. Hogy ég az arcod, mint a tűz…
- HARMADIK FELVONÁS.
- ELSŐ JELENET.
- Az ördög. Bocsássa be. _András el, belép Elza._
- MÁSODIK JELENET.
- Az ördög. Szóval János csak épp kezdett úgy viselkedni, hogy…
- Az ördög. Feleljen őszintén. Van-e tudomása arról…
- Az ördög _tüntetően köszörüli a torkát_. Khm, khm. _Nézegeti őket._
- Az ördög _mintha unatkoznék_. Bizony, bizony…
- HARMADIK JELENET.
- Elza _sajnálkozva_. Ugyan…
- Elza. Tudom, de…
- Elza. Bocsásson meg én nem…
- Elza. No, édes kisasszony…
- NEGYEDIK JELENET.
- ÖTÖDIK JELENET.
- HATODIK JELENET.
- Az ördög. Parancsoljon velem. Hisz tudja, hogy mindig…
- Az ördög. El. _Szünet. Az ördög a teával foglalkozik._
- Jolán. Sírt. _Nem kérdi, hanem mondja._
- András. Már jön a nagyságos úr. _El._
- HETEDIK JELENET.
- János. Jolán… édes kis lányom…
- János. Édes kis leányom…
- János. Nem sejtette…
- Jolán _megriadva_. Hogyan… _A szívére teszi a kezét._
- Jolán. Nem kaptad meg…
- NYOLCADIK JELENET.
- Jolán _akadozva_. A… a… a… levelem… _Fürkészőleg nézi az arcát._
- Jolán _az ördögre meredve_. Most látom, hogy nem tudom, ki ez az ember…
- Az ördög. De ha úgy gondolja… _János felé nyujtja a levelet._
- Az ördög. Ebben igazad van. _Áll és vár._
- KILENCEDIK JELENET.
- TIZEDIK JELENET.