Voltak, András, László.
_András kinyitja az ajtót és László belép. András bejön utána. László
megáll a küszöb előtt. János és Jolán feláll._
László. Elkéstem egy kicsit. A pincérekkel sok baj volt és a fiumei
ember még mindig nem telefonált. A sötétben üldögéltek?
_András egyet csavar a falon. A kandeláber kigyullad. András el._
László _észreveszi az ördögöt_. Pardon, László vagyok.
Az ördög _mormog valamit_.
Jolán. Egy furcsa úr, akihez létrával fog menni a halottkém.
László. Van szerencsém.
Az ördög. Azt akarja mondani, hogy az akasztófán végzem? Nem. A
halottégetés híve vagyok. Az gyönyörű dolog. Egyszer láttam egy
stanicliban egy egész berlini családot. Nagyon megható volt.
László _udvariasan nevet_. Bizarr gondolat. _Körülnéz_. No gyerekek, hol
a kép, hol a kép? Égek a kiváncsiságtól. Hadd látom.
János. Nem láthatod, mert nincs.
László. Hát nem festettél? _Órájára néz._ Másfél óra telt el.
János. Nem.
_Szünet._