Jolán _nagyon idegesen, szinte durván_. Alfréd.
László. Jó, megyek. _Jobbfelé indul._ Itt akarsz maradni?
Jolán. Itt ülök még egy kicsit. Hagyj, kérlek.
László. Jó.
_Szünet. Inas a télikert felől jön._
Jolán. Mit akar?
Inas _nagyon halkan_. A csillárokat jöttem eloltani méltóságos
asszonyom.
Jolán. Oltson el mindent.
_Az inas eloltja előbb a télikert világítását, aztán felmegy a lépcsőn
és ott eloltva az összes többi világosságot, kimegy az ajtón. Most a
télikert üvegfalán kilátni a kertbe, mely hóval van borítva és melyen
ragyog a holdfény. Kis szünet. Aztán László nagyon csöndesen szól._
László. Virrasztani akarsz itt fiam? Okosabb, ha aludni mégy. _Vár,
aztán vállat von és elmegy._
Jolán _fáradt, nagyon csöndes hangon_. Okosabb, ha aludni megyek?
_Lassan, megadva magát, az ajtó felé indul. Ebben a pillanatban látszik,
amint az ördög a kertben az üvegfal mentén jobbról jön. Az üvegfalnál_
_megáll, benéz. Cilinder, bunda van rajta, égő szivar a szájában. Aztán
elmegy az üvegfal mögött balra. A kert hátterén fehér kőfal van. Ezen,
amint elmegy, hirtelen óriásira nő, felszalad az árnyéka._
Jolán. Nem megyek.
_A fotelbe veti magát. Legördül a függöny._