Elza _hirtelen feláll_. Kísérjen fel kérem az emeletre. Bodajkinak
igértem a második négyest.
János _feláll_. Már megy?
Elza _majdnem sírva_. _Sürgető hangon._ Igen. Igen. Jőjjön. _János áll._
Jőjjön.
_Elza a lépcső felé megy. János utána. Mikor elhaladnak Jolán mögött,
Jolán hanyagul hátra szól._
Jolán. Te nem táncolsz?
Az ördög _udvariasan feláll_.
Elza _megáll_. Hogy táncolnék, mikor állok. _Egy lépést tesz a lépcső
felé._ Élesen. De most táncolni megyek.
Jolán _feláll_. Csak menj fiam.
Elza. Én ugyan utálom a táncolást, de ma táncolok reggelig, ha másért
nem, hát azért, mert vannak, akiknek ez nem tetszik. És amíg ilyen van,
addig táncolok, még ha térdig kopik is a lábam! _Dacosan néz rá.
Pillanatnyi szünet. Jolán egy lépést tesz feléje, mintha mondani akarna
neki valamit, de János közibük lépve, karját nyujtja Elzának és mind a
ketten sietve lemennek a lépcsőn._