János. Ha még egy szót szól, imádom is. De ez csak estére van kitűzve.
László. Megyek. Az emberem minden percben telefonálhat. Fiuméból a
kukorica ügyében. _Megcsókolja Jolánt._ Négykor érted jövök, fiam. Légy
nyugodt. Gerbeaud mindent elvégez. Semmi gondod semmivel. Szervusztok.
János. Nem félsz itt hagyni az asszonyt?
László. Megmondjam őszintén? Azért sietek úgy, mert félek, hogy még
meggondolom és visszaviszem.
Jolán. Féltékeny vagy?
László. Hazudjam? Akkor: nem. Ha nem félnék, hogy komikussá válok, azt
mondanám: gyerekek, vigyázzatok magatokra. Isten áldjon meg. _El._