Jolán. Nem lehetett máskép. Az a néhány perc, ami alatt az éjszaka
éreztem, hogyan tüzel felém a szerelme… nem az, amit álomba fojtott,…
hanem az, amiről eddig csak maga tudott… hogy megláthattam egy
pillanatra azt, ami eddig csak a magáé volt, hogy fellángolt előttem,
amit eddig parázsnak hazudott… felforralt, elvette az eszemet…
belementem egy vad tréfába, hogy beleláthassak a lelkébe… mert nem
akartam egyebet… nem voltam erős… nem tudtam megtagadni magamtól ezt a
gyönyörűséget, oly közel volt, oly könnyű volt,… hogy csak egyszer
lássam úgy rám nézni, ahogy akkor rám nézett,… hogy csak egyszer árulja
el magát… először és utoljára.