Az ördög _hirtelen, röviden_. Szervusz.
János _csudálkozva megy feléje_. Szer… szervusz.
Az ördög _gyorsan_. Már nem méltóztatol rám emlékezni. Monte Carlóban.
János. Ah!
Az ördög. Azon az izgatott napon.
János. Tudom már, tudom. Ősszel, mikor egyszer minden pénzem elveszett a
ruletten. A hátam mögött állott egy sötét tekintetű ember… _rámutat_… te
voltál… még megijedtem, mert előbb úgy rémlett, hogy a croupier helyén
is te ültél… és mikor vesztettem, mintha vigyorogtál volna rám,… de
emlékszem… a hátam mögött álltál és mikor minden elveszett, ismeretlenül
egy marék aranyat nyujtottál felém.
Az ördög. Te visszautasítottad… kérő arccal.