Voltak, János, László.
_János és László kijönnek a műteremből. László rögtön az ördöggel kezd
diskurálni, János pedig Jolán felé megy._
Jolán. Megyünk?
László. Igen. Öltözz, fiam.
János _fölsegíti Jolánra a kabátot_. Most látom, milyen rossz a vázlat.
Jolán. Ne nézzen így, János.
János. Ha nem is nézem, látom.
Jolán _kezefejével eltakarja az arcát_. Nem fog lefesteni, János.
Gyerünk innen,… haza, haza, haza… _Az Ördög és László felé indul._
Az ördög _felkiált_. Hogyan? Ön képviseli Pesten Freebody barátomat?
László. Barátja?
Az ördög. Húsz éve. Most is náluk laktam Londonban! Tudja hogy… _Fanyar
arcot vág_… baj van?
László. Érdekes! Ön már a második, aki ilyesmit mond.
Az ördög. A fiatal Freebody elvesz egy Fleury-Ravarin lányt. A
Fleury-Ravarin-cégről pedig egész Európában tudják, hogy a tönk szélén
áll.
László. Tudom. _Megdöbbenve_. Annak a lányát veszi el?
Az ördög. Az még nem volna baj. De hogy lábraállítsa a részvényeket… de
ez nagyon hosszú história és nekem most sürgős dolgom van. _Indul_.
László _visszatartja_. De kérem! Roppantul érdekel! Képzelheti, hisz az
én bőrömről is van szó!
Az ördög. Majd egyszer elmondom.
László. Hát ma este… hiszen hozzánk jön.
Az ördög. Apropos. Jó, hogy említette. _Jolánra néz._ Épp most
exkuzáltam magam a méltóságos asszonynál. Nem mehetek el. Az imént
jutott eszembe, hogy ma este föl kell mennem az angol főkonzulhoz.
László. Hát holnap reggel.
Az ördög _bocsánatkérő mozdulattal_. Hajnalban utazom.
László. Nekem ez az információ kell. Erőszakot fogok alkalmazni. Édesem,
kérd meg, hogy jőjjön el.
Jolán _zavarban_. De ha fontos dolga van.