János. Hallgattam itt ezt a vérlázító hazugságot, amit kieszeltél.
Nézem, hogyan mulattatja magát egy romlott idegrendszer egy ilyen
gondolattal. Mert ezt itt a magad mulatságára hazudtad. Százat ismerek
ilyet, aki hazudik nőkről, nem is azért, hogy hencegjen, hanem hogy
mialatt hazudik, élvezzen. De ha csak vallomást akartál kicsikarni
belőlem: igenis szeretem. És az én szerelmem tiszta, szent, én ennek a
szerelemnek kiállok az útjából, érted? Elveszek feleségül egy szegény
kis lányt, kiegyezem a boldogtalanságommal. De a fél életemet feláldozom
ennek az asszonynak a tisztességéért, meg azért a tudatért, hogy talán ő
is szenved én miattam. Hogy ne rántsam le az ő tiszta, hófehér lelkét
egy piszkos hotelszerelem sarába… Hazugságokba, bujkálások, véres,
sáros, piszkos könyek közé… amikről te nem tudsz, mert piszkos vagy
magad is, mint a többi, mert méltatlan vagy még arra is, hogy a cipője
porát lecsókoljad. És most meg foglak büntetni azért, amiért elárultam
magamat. A gaz hazugságodért ki foglak kergetni innen, a saját
felelősségemre, a magam úri passziójából, mintha téli kabátot loptál
volna. És figyelmeztetlek, hogy jobban teszed, ha csöndesen, elegánsan,
magadtól mégy el, mert abban a nem várt esetben, ha nem mennél el
magadtól, én megfogom a gallérodat és kidoblak. Takarodjál!
Az ördög _nagyon komolyan, gőgösen néz rá, csípőjére tett kézzel_. Most
megint hozzányúlnál ahhoz a revolverhez, de tisztelettel
figyelmeztetlek, hogy most nálam van.
János _feléje megy_. Azt mondtam, hogy takarodjál. _Az ördög egyre
hátrál a lépcső felé._ Ebben a pillanatban ezen a világon semmitől sem
félek. _Támadólag megy feléje, az ördög hátrál, néhány lépcsőfokon föl
is megy, aztán hirtelen a csukott ajtóra néz, mely ebben a pillanatban
kinyílik. Kiegyenesedik. Diadalmas örömmel néz Jánosra._
Az ördög. Itt van! _Nagy csönd. A két férfi némán áll egy kis ideig. Az
ördög a lépcsőn félre áll, mintegy egymaga áll sorfalat az érkező
Jolánnak. Jolán belép az ajtón, felemelt_ _fővel, félig lehunyt szemmel,
lassan, méltóságteljesen jön le a lépcsőn. Mikor leér, lassan fölemeli a
szemét és ránéz Jánosra. Az ördög lejön utána. Jolánon nagyon gazdag,
földig érő, uszályos belépő van, melyből csak a cipője orra látszik ki,
s mely födetlenül hagyja dekoltált vállát. A belépő elől nyílik, de most
földig össze van fogva._