Az ördög, Jolán, János, Elza.
Jolán. Nem. Talán ne zavarjuk az ifjú párt.
Az ördög. Nem kell túlságosan tapintatosnak lenni. _Helyet mutat balról
Jolánnak. Leülnek._
Elza. Itt van Jolán, nem érdekli?
János. Már üdvözöltem. Beszéljünk magáról. Ma mindennél jobban érdekel
az, hogy… _Beszélnek._
Jolán. Úgy látom, ezek végre megtalálták egymást.
Az ördög. Lehet. Kellemetlenül érinti?
Jolán. A világért sem.
Az ördög. Menjünk máshová?
Jolán. Nem, nem. Örülök, mikor ily szépen látom fejlődni a fáradozásom
gyümölcsét. _Beszélnek._
Elza. Ezek rólunk beszélnek.
János. Ne törődjék vele. Örüljünk, hogy végre egy pillanatra magunk
maradtunk. Boldog vagyok, mert úgy érzem, hogy ma este végre fölfedeztem
magát.
Elza. Miért néz mindig oda?