Az ördög. Engedelmet kérek… ebédről jöttem ide… János nem volt itthon…
vártam… aztán ebben a nagy székben elnyomott az álom. _A szemét
dörzsöli._ Bocsásson meg, hogy épp akkor keltem fel, amikor méltóságod
le akart vetkőzni.
Jolán _rémült felháborodással_. Kérem! Uram!