Az ördög. Parancsoljon! _A nyitott nécessaireből egy finom női
zsebkendőt húz elő és átadja._ Ezt a bőrtáskát mindig magamnál hordom,
mikor nők közé megyek. Ez egy sírási neszesszér. Ebben megvan minden,
ami a női síráshoz szükséges. Mindenekelőtt zsebkendő.
Elza _átveszi a zsebkendőt_. _A szemét törülve._ Szeretem. _A következők
alatt az ördög sorra mindenfélét vesz elő a táskából és sorrend szerint
átadja Elzának, aki mindent gépiesen átvesz_ _és használ. 1. kis tükröt,
2. kis fésűt, mellyel Elza a frufruját igazítja, 3. puderes tupflit, 4.
puderes skatulyát, mellyel Elza a szeme vörösségét tünteti el. Az itt
következő beszélgetés ezalatt folyik._
Az ördög. Hát ez az a híres szemtelenség?
Elza. Nem ez az. Mikor négyesre harangoztak, még fiatal lány voltam.
Most már öregasszony vagyok. Maga volt az első, akinél el akartam
kezdeni a közvélemény csinálást. És már itt megbuktam. Mit csináljak?
Az ördög. Szép kisasszony, neki kell menni a küzdelemnek. Nyiltan kell!
Támadni kell! Szépnek kell lenni.
Elza. Még azt is megpróbálom.
Az ördög. Szemébe kell nézni annak az asszonynak. Úgy-e érzi néha, hogy
nehéz küzdeni egy asszony ellen… tudom, hogy lánynak ez a
legkeservesebb… hogy az ellenfele már… izé… ivott a szerelemből, hogy
ért hozzá… hogy… Mondjak olyat, amitől elájul?
Elza. Mondjon.