Jolán. Hagyjuk őket. Hát mégis eljött, erőszakos ember.
Az ördög. Nem jöttem ok nélkül. Ma délután vállalkoztam valamire.
Jolán. Mire?
Az ördög. Megigértem valakinek, hogy a mai éjszakán elcsavarom az ön
fejét.
Jolán. Kinek igérte meg?
Az ördög. Jánosnak. Még a részleteket is sziveskedtem előre bejelenteni.
Jolán. És János?
Az ördög. Hogy mit mondott?
Jolán. Tűrte ezt?
Az ördög. Felelt valamit. Mondhatom, kissé meglepő volt a felelet. De
most nem mondom meg, félek, hogy bántaná magát.
Jolán. Nem bánt. Mondhatja bátran.
Az ördög. Majd talán később. Folyton a túlsó oldalra néz.
Jolán. Nem. _Hirtelen_. Érdekes szeme van magának.
János. Más világ. Ahány nő, annyi világ. Maga nekem új világot jelent.
Elza. Ugyan mit jelenthet egy ilyen nagy művésznek az én kis leány
életem?
János. Talán mindent.
Az ördög. Mintha aludnék. De ha egyszer valaki megcsókolja a szemét,
fölébred a tekintete és én látom, mennyi forró asszonyiság ég a maga
alvó szemében.
Jolán. Nem szeretem, ha így beszél. Olyan érzés, mintha gyujtogatna.
Az ördög. A kis fehér keze már ég. Érzem, ahogy a kezemhez ér.
Jolán _kacéran_. Úgy-e az gyerekes volna, ha most elhúznám innen a
kezemet. _A kezük, ahogy egymás mellett ülnek összeér._
János. Az ejt gondolkodóba, hogy még ilyen szelidnek nem láttam.
Elza. Nem tudom, de mintha magával szemben egészen más volnék.
János. Szinte szégyellem a régi bűneimet, mikor a tiszta gyermekarcába
nézek.
Elza. Talán ettől olyan meleg a tekintete. Süti a homlokomat.
Az ördög. Délután óta csudálatosan kivirágzott az arca.
Jolán. Talán azért, mert egy különös valaki ül mellettem, egy ismeretlen
lény, akiről csak azt érzem, hogy férfi, de annak aztán az!
Az ördög. Megszépül, mikor ezt a szót mondja: férfi. Milyen szép lehet,
mikor már nem mondja.
János. Oh egy ilyen érzés letörli a régi bűnöket. Modern embernek az
első szerelme rendszerint egy utolsó lány. De az első lány aztán az
utolsó szerelme.
Elza. Én még soha nem voltam szerelmes. De már kétszer ábrándultam ki.
Az ördög. Arra vagyok büszke, ha egy asszonynak ismeretlenül tetszem.
Akkor tudom, hogy magamért szeret.
Jolán. Annyiban igaza van, hogy… az ismeretlenség határozottan…
határozottan…