Jolán, László.
László _visszajön onnan, ameddig elkísérte az ördögöt. Fáradtnak
látszik._ Nagy munka volt ez az estély édesem… Láttam, hogy fárasztott
téged… Elvonultál, angolosan…
Jolán _végig simítja homlokát_. Igen.
László. Látom, téged izgat ez. De meg is szépít. Ma gyönyörű voltál.
Mintha ma este virágzottál volna ki. Szeretnélek mindig így látni.
_Jolán az asztalhoz támaszkodik._ Fáradt vagy? _Jolán igent int._
László _hozzája megy_. Édes szép kis feleségem… Az enyém vagy, ugy-e?
Jolán. Igen.