Az ördög. Összegyűrődött a táskámban és kivasaltattam. A szabót
ideadreszáltam. Át kell öltöznöm, mert ma estére meg vagyok híva egy
szép asszonyhoz estélyre. Városligeti fasor 65. Gróf Schellenburg-villa.
Jolán _ijedten_. De hiszen a gróf… már nem lakik ott. Kinevezték
követségi tanácsosnak… a villát eladta. Mi vettük meg.
Az ördög. Tudom. Beszéltem vele Párisban.
Jolán. Hát ott most csak mi lakunk… és nálunk van estély.
Az ördög. Vagy… megint tévedtem volna: nem vagyok talán meghíva?
Jolán _lehajtja a fejét, halkan_. De igen. Meg van híva.
Az ördög. Asszonyom, ön az imént azt kérdezte: mit akarok öntől. Ezt
akartam. Köszönöm.
_Szünet._