Az ördög. El lesz tőlem ragadtatva. Fiuméből jövök és kellemes hírül
hozom neki, hogy az amerikai kukorica füstöl, mert dohos lett a hajón.
Jolán _hirtelen, érdeklődve_. Az amerikai tengeri füstöl?
Az ördög. Mégis szereti az urát. Örül neki, hogy füstöl?
Jolán. Örülök. Mi tudniillik… _szégyenlősen_… haussera játszunk.
János. Mit jelent az, ha füstöl?
Az ördög. Az azt jelenti, hogy ő méltósága férje sokszor tízezer
forintot fog nyerni a tőzsdén s erre a füsthírre megkapja az új
toalettet, amit kért.
Jolán. Hát azt is tudja, hogy új ruhát kértem?
Az ördög _az asszony kalapjára mutat_. A kalapja látom, új. Valamit meg
csak kell kérni hozzá.
Jolán. Ön talán nős ember?
Az ördög. Nem. De azért meglátom az ilyet. A feleség egyébként is olyan,
mint a monokli. Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember.
Jolán. Miért mondja ezt?
Az ördög. Mert maga meg akarja házasítani Jánost, én meg le akarom őt
erről beszélni.