János. Igen. _Zavartan néz rá._

Az ördög. A székben, a tűz mellett elaludtam.

Jolán _ijedten_. De hiszen… mikor mi az urammal jöttünk… én világosan

emlékszem, a szék üres volt! Nem ült ott senki!

Az ördög _ellentmondást nem türő hangon_. Akkor talán én tévedek,

asszonyom.

_Halálos csönd. Furcsán néznek az ördögre._

János _zavartan_. Parancsolj helyet foglalni. Bemutatlak… izé… a nevedet

igazán…

Az ördög. A név csak akkor fontos, ha az ember maga nincs jelen. Mert

akkor a név egy írott arc. De ha az ember maga is itt van, mindegy.

Válassz: Kovács, Szabó, Durand, Mayer… mellékes. Mondjuk: Kovács. Ha

akarod: doktor Kovács.

János _nagyon zavartan_. Doktor Kovács.

_Az ördög kezet csókol._

Az ördög. Más körülmények közt most venném a kalapomat és elmennék. De a

tapintat kötelez, hogy ebben a kínos percben a nyakadon maradjak.

_Leül._

Jolán. Még most sem ocsudtam fel ebből a… _hirtelen újra felháborodik._

Képzelje János, ez az úr megengedte magának…

Az ördög _hirtelen_. Régen halt meg a férje?

Jolán. Nem, kérem. Nem vagyok özvegy.

Az ördög. Elváltak?

Jolán. Nem.

Az ördög. Mert nem értem, hogy az önt ért inzultust egy harmadiknak

panaszolja fel. Ez a férj ügye. _Jánoshoz_. De ha te parancsolod, neked

is állok rendelkezésedre. _A székből kiveszi a cilinderét._ De ez

esetben, asszonyom… ez beismerés.

János. Mit jelent ez a titokzatosság? Mi ez? Nem értek semmit. Maga… te

idepottyansz hozzám, azt se tudom, hol jöttél be, mikor jöttél be,… a

hideg futkároz a hátamon… és úgy viselkedel, mintha itt bárkit is

valamin… ki kell mondanom a szót… rajtakaptál volna.

Jolán. Igen! Igen!

Az ördög. Én velem most gorombáskodni is lehet, mert én nem mehetek el.

Jolán. Ugyan miért?

Az ördög. Mert ez azt mondaná: «Magatokra hagylak, pardon, hogy zavartam

a mulatságot». Az ittmaradásom bizonyítja, hogy nem gondolok semmi

rosszat.

János. Én pedig ezt a szívességet nem fogadom el ajándékba. Ez nekem

jár!

Az ördög _némán meghajtja magát_.

_Kínos szünet._

Az ördög. És most, hogy rendben vagyunk, beszéljünk másról. – Esik a hó.

_Csönd. Az asszony bámulva áll a műteremajtó mellett._

Az ördög · 第 32 / 154 题