Az ördög. Nagyságos Száki János úrnak. Ez csak a boríték. Mi lesz benne?
Jolán _nagyon izgatottan_. A megoldás lesz benne. _Homlokára teszi a
kezét._ Nem tudok többé a szemébe nézni. Mikor most az előcsarnokban
találkozott a pillantásunk, azt hittem, összeesem. Ennek a néhány
vendégnek, aki még itt van azt mondtam, hogy rosszul érzem magam és
visszavonulok. Már mennek úgy is, négy óra van. _A tollhoz nyúl._
Az ördög. És mit akar írni?
Jolán. Levelet. Rettenetesen sikerült a maga próbája. Megírom neki, hogy
azonnal takarodjék, menjen el rögtön. Elhitte rólam ezt az aljasságot…
ezt a… Ezzel legalább örökre vége mindennek. Ne lássam soha többé, mert…
Az ördög. Mert szereti.
Jolán _megijed_. Mi? _Erőt vesz magán._ Nem, mert azt tette, amit tett.
És most írom, rögtön írom, amíg izzik a gyűlöletem.