Elza, az ördög.
Elza. Azért húztam félre, mert nekem is mondott valami kellemetlent,
amire felelni akarok. _Figyel a zenére._ Négyest táncolnak. Lemond róla?
Az ördög. Egy négyesről egy kettesért, mindig.
Elza. Megvet engem, hogy udvariaskodik velem?
Az ördög. Nem. Magamat vetem meg, ha udvarias vagyok.
Elza. Azt már szeretem, ha így beszél.
Mert velem nem szokás udvariaskodni. Én rajtam minden férfi kipróbálja,
hogy milyen goromba tud lenni. Nekem olyan arrogáns hírem van, hogy…
Az ördög. Tudom.
Elza. Úgy hívnak, hogy szemtelen Elza.
Az ördög. Tudom.
Elza. Engem zavarba hoz azzal, ha gyöngéd. Akkor én nem tudok epét
kifejteni. Kérem legyen valamivel gorombább, hiszen azért választottam
éppen magát a sok frakkos alak közül, mert olyan kellemetlen.
Az ördög. Kegyeskedjék parancsolni velem, kedves nagysád.
Elza. Hát hogy szemtelenkedjem én most magával?
Az ördög. Hódoló szolgája vagyok, csináljon velem, amit akar.
Elza. Pfuj, milyen neveletlen. _Feláll_.
Az ördög. Végeztünk?
Elza _hirtelen_. Nem. Mikor a négyesre beharangoztak, valami olyat
mondott, amiből arra következtettem, hogy Jánosnak barátja. Úgy van?
Az ördög. Úgy.
Elza. Tudja, én az ilyen frakkos alakokat, mint maga, nem veszem
komolyan. Amit így estélyen beszélnek, az olyan, mint a tegnapi ujság.
De nevettek rajtam a frakkosok, meg a félmeztelenek.
Az ördög. Kicsodák?
Elza. A nők. Hát ezt az egyet nem akarom. Nevetséges nem akarok lenni.
Elhatároztam, hogy fölvilágosítom a közvéleményt. A maga kérdése kapóra
jött. Hallgasson ide. Üljön le.