Jolán, János, majd az ördög.
Jolán. Nem azt bánom, hogy nem adta át a levelet… Most már odaadnék egy
csomó évet az életemből, ha nem dobattam volna a tűzbe.
János. De hát mi volt abban a levélben?
Jolán. Minden, amit tudsz. Minden, amit most el is mondtam. _A tűzbe
néz._ És most ott ég… az első szerelmes levelem… az én szegény, reszkető
kis írásom… amit együtt akartam veled olvasni. Igaza van. Nem volt rá
szükség. De most szükség volna rá… azért kértem, mert ennél akartam most
megrészegedni… most itt… nem tudok nélküle… nem tudom nélküle elveszteni
a józanságomat… _Szenvedélyesen_. János… ott benn a műteremben… tegnap…
láttam tokaji bort… adj inni belőle…
János. Hozom… menyasszonyom! _A műterembe rohan. Jolán lassan, boldogan
utána indul._
Az ördög _belép a bejáratajtón, sapkában, bundával, kis utitáskával._ Ma
határozottan szórakozott napom van. _Levelet húz elő a külső zsebéből._
Hát nem egy számlát adtam oda az előbb ehelyett a levél helyett? _Átadja
Jolánnak a levelet._
Jolán _feltépi a levelet, ráismer_. _Örömmel sikolt fel._ Ez az! _A
kebléhez szorítja._ János! _Berohan utána a műterembe._