Az ördög. Csak nem vagy még az esti beszélgetésünk hatása alatt.
János. Na hallod, ha azt hiszed, hogy nekem nincs egyéb gondom, mint…
mint…
Az ördög. Hát persze, persze. _Kicsit_ _gondolkozik_. Nem érdekes az,
hogy az ember néha belelovagol valamibe, mint én ma délután, és csak
aztán jön rá, hogy: a teremburáját, minek csináltam én ezt az egészet?
Nem voltam izléses. Mi?
János. Oh kérlek.
Az ördög. Igazán távol van tőlem még a gondolata is annak, hogy ő
méltóságát olyan szemmel nézzem, mint nem tudom én… valami…
János. Ejnye de furcsán beszélsz, nem ismerek rád.
Az ördög. Nem, csak kellemetlen rám nézve.
János. Micsoda?
Az ördög. Hogy feltüzeltem magam, meg talán téged is, és a beszéd
hevében olyan hangot mertem magamnak megengedni egy úri asszonyról
beszélvén, amit sajnálok. Szeretném a falba verni a fejemet. És pláne
semmi közöm nincs hozzá. Kedves, csinos, derék kis asszony. És azzal
vége. Hagyjuk ezt a témát.
János. Nagyon furcsa vagy.
Az ördög. Parancsolsz egy cigarettát?
János _kelletlenül_. Nem. Köszönöm.
_Kínos szünet._
Az ördög. Gyere fel a buffetbe. Megiszunk egy cognacot. Nagyszerű
Martelljük van.
János. Nem. Nincs rá gusztusom.
Az ördög. Mondom, rossz kedved van. Talán valami kellemetlenséged volt?
János. Nem volt semmi.
Az ördög. Hát akkor miért vagy ilyen kelletlen? Ilyen morózus.
János. Ha nagyon érdekel, én meg is mondom neked.
Az ördög. Nem szoktam indiszkrét lenni.
János. Én neked nagyon szívesen megmondom.
Az ördög. Kérlek, hagyjuk. _Indul_.
János. Ne hagyjuk. Ha talán téged most már nem is érdekel, engem kezd
borzasztóan érdekelni, hogy miért vagyok rosszkedvű. Engem megdöbbent az
a változás, amin, _órájára nézve_… öt órai idő alatt átmentél. Ez a
változás izgat engem. De valahogy azt ne hidd, hogy őméltósága miatt
beszélek most egy kicsit izgatottan veled. Jobb, ha ezt az ügyet nyiltan
kiküszöböljük.
Az ördög. Természetesen!
János. Én ide azzal a szent elhatározással jöttem, hogy azt a kis lányt
megkérem. Hónapok óta készülök erre, most csak megerősödtem abban a
hitemben, hogy boldog leszek vele.
Az ördög. Bravó. Látod ezt már szeretem. _Kezet nyujt, amit János nem
fogad el._
János. Gratulálsz? Helyesled?
Az ördög. El vagyok ragadtatva. Ez végre józan beszéd. Miért nézel úgy
rám?
János _közel megy hozzá_. Az a nő, aki innen az imént kiszaladt, Jolán
volt.