Jolán _hirtelen_. Nem! _János átvette a levelet._ Nem akarom, hogy
elolvassa…
János. Asszonyom… az ön parancsa.
Jolán. Tépje el. _János eltépi a levelet._ A tűzbe… a tűzbe… _János a
kandallóba dobja a levelet. A tűz fellobban._
Az ördög. Én sajnálnám a legjobban, ha kellemetlenséget okoztam volna
hanyagságommal.
János _sértő hangon_. Már mégy?
Az ördög. Négykor indul a vonatom, megyek. Mégegyszer bocsánat,
méltóságos asszonyom. Így jár az, aki nem tudja, milyen fontos dolgot
bíznak rá. Csak sejtettem volna is, hogy abban a levélben olyan lelki
válságoknak…
János _szigorúan_. Nem fogom megengedni, hogy bármily burkoltan is, de
meggyanusítsad ezt a levelet. Őméltóságához engem a legmélyebb tisztelet
köteléke fűz. Abban a levélben nem lehetett más, mint valami közömbös
értesítés. Ezt te tudhatod a legjobban.