András, Jolán.
_Csöngetés, mikor az ördög kiment. András a bejáratajtón sietve el. Erre
belép rögtön Jolán, utána András._
Jolán _izgatottan viselkedik_. Itthon van a gazdája?
András. Igenis, méltóságos asszony.
Jolán. A szobalányom azzal jött vissza, hogy háromkor kel föl. Most pont
három. Fölkelt már?
András. Tíz perce kelt föl.
Jolán. Amióta hazajött, egyfolytában aludt? Ezt azért kérdezem, mert
tudni akarom, hogy hajnal óta, amikor hazajött, beszélt-e vele valaki.
András. Nem költöttem fel.
Jolán. Nem hoztak neki valami levelet?
András. Nem.
Jolán _megkönnyebbülten_. Hála istennek. _Andráshoz_. Azonnal jelentse
be neki, hogy itt vagyok és beszélni akarok vele rögtön.
András. Méltóságos asszonynak alighanem várnia kell néhány percig. Most
jövök tőle. Még öltözik. Hanem ha parancsolja, szólok a doktor úrnak.
Jolán _ijedten_. Micsoda doktornak?
András. Akivel tegnap együtt méltóztattak itt lenni.
Jolán. Az ott van nála?
András. Igen.
Jolán. Végem van. _Andráshoz_. Maga ott volt körülötte?
András. Segíteni szoktam neki az öltözködésnél.
Jolán. Nem látta, hogy az az ember átadott-e neki valami levelet… valami
írást… valami cédulát?
András. Meglehet, mert amikor ő jött, én kimentem.
Jolán. Kéretem a doktor urat, hogy azonnal jőjjön le ide. Ne mondja,
hogy én kéretem.
András. Igenis. _Elsiet a műterem felé. Jolán egy pillanatig izgatottan
jár fel-alá. Belép az ördög._