Az ördög. Megbocsájtanak, de üdvözölnöm kell a háziasszonyt. _Felszalad
a lépcsőn, el. János és Elza helyet foglalnak a színpad jobbfelén._
Elza. Ki ez az ember? Félek tőle.
János. Állítólag ismerősöm. Erőszakkal a barátom. Én egy neuraszthéniás
bölcsnek nézem. De ne róla beszéljünk. Örülök, hogy magát ilyennek
látom. Ebben a romlott, forró levegőben… Nem érzi, hogy ma itt különösen
forró, izgató a levegő.
Elza. De igen. Mintha valami vad meleg szél fújna. Olyan, mint a
sirokkó. Én úgy félek.
János. Ezt se mondta még soha. Pedig mily jó bátorítani egy szép
gyereket, mikor fél. _Az ördög megjelenik fent az ajtóban, Jolánnal
karonfogva. Lejönnek és balról helyezkednek el. Az ördög köhécsel._