Jolán _a támadó föllépésre az ördöghöz fordul_. Doktor, megigérte, hogy
elkísér… körül kell járnom a termeket… az uramat se láttam egy fél óra
óta… százharminc vendégem van… illik mindenikkel legalább egy szót
váltani. Kérem a karját.
Az ördög. Nem is hiszi, milyen örömmel… _A karját nyujtja feléje._
Gyerünk.
Jolán _hanyagul hátra szól_. János… maga nem jön?
János. Nem. _Hirtelen_. De maga itt marad.
Jolán _megáll, még mindig az ördög karján_. Tessék?
János. Itt marad.
Az ördög _agressziv hangon_. Hogyan!
János. Mert én akarom. Itt marad, mert egy szóm volna önhöz. _Az ördög
elereszti az asszony karját._ Kérlek, te is itt maradhatsz. Illetve…
neked is azt parancsolom, hogy maradj itt.
Az ördög _egy lépést tesz feléje_. Mi ez?
Jolán _kezét a homlokára teszi_. _Nagyon izgatottan._ Kérem, doktor,
vezessen azonnal a szobámba… nem jól érzem magam…
János _mint aki átvette a parancsnokságot_. Innen nem mozdul senki. _A
lépcsőre lép, becsapja az ajtót, a zene ezért elvágódik._ Számoljunk le
egy kicsit.
Jolán _nagyon izgatottan_. Kérem, doktor, azonnal nyujtsa a karját és
vezessen a szobámba.
Az ördög _nyugodtan_. Méltóságos asszonyom, minden tekintetben
rendelkezésére állok.
János _Jolán elé lép_. Itt fog maradni. Ne kényszerítsen arra, hogy
megérintsem.
Jolán _dacosan_. Hozzám akar nyúlni? Ha őrült, elvitetem!
Az ördög _fenyegetőleg áll elébe_. Ha azonban nem őrült… _A szemébe
néz._
János. Jolán, kérem, vesse le a belépőjét.
Jolán _élesen_. Nem.
János. Jolán, vesse le a belépőjét.
Jolán _az ördögre néz_. Kénytelen vagyok az ön védelmét kérni… az uram
nincs itt… a ház tele van vendégekkel…
Az ördög _közibük áll_.
Jolán _félre_. Vergődik… De mindent megérdemel.
János. Nem veti le. Nem meri levetni.
Jolán _nem felel_.
János. Én… a halálba megyek. _Jolán válla felé kap, hogy lerántsa róla a
belépőt. Az ördög kivédi a mozdulatot, elkapja János karját, mielőtt még
Jolánt érinthette volna és nem ereszti el._
Jolán _fölegyenesedik_. Miért nem engedte, hogy letépje rólam? _Csönd.
Az ördög lassan elereszti János karját._
Az ördög _halkan, szégyenlősen, de őszintén_. Mert ebben a pillanatban,
méltóságos asszonyom, magam sem tudom, hogy hogy áll az az ügy az
öltözetével. _Csönd_.
Jolán _az ördöghöz_. Kérem, doktor, segitse le a belépőmet. _Feléje
fordítja a vállát._
Az ördög. Asszonyom… nem merem.