Jolán. És térjünk a tárgyra. Nem szóltunk semmit, nem történt semmi.
Jónapot, művész úr. Azért jöttem, hogy tessék lefesteni.
János _más hangon_. Az este emlékezetből csináltam a képéhez egy
vázlatot. Oh, hiszen sokat csináltam már. De most már egészen másként
látom.
Jolán. Miért?
János. Nem tudom. Tegnap még csak a felszínét láttam. De most, itt…
megint belülről látom. Most úgy ragyog a tekintete, mint a gyémántból a
tűz.
Jolán. Az istenért, János, hiszen megegyeztünk, hogy… vége.
János. Nem tudtam egyszerre. Majd… lassacskán… megint abbahagyom.
Jolán _nyiltan, becsületes komolysággal_. Nekem nem kellett volna ide
eljönnöm.
János. Akkor sohse értettem volna meg az arcát.
Jolán. János, vegye a festéket, palettát és gyerünk, ha már itt vagyunk.
Essünk túl rajta.
János. Igaza van. Essünk túl rajta.
Jolán. Hát kezdje. Mit kell csinálnom?
János. Mindenekelőtt tegye le a kalapját, meg a kabátját. _Mögéje megy
és a kalaptűjéhez nyúl._
Jolán _elhúzódik_. Majd én. _Egymásra néznek._ Nem szabad rólam… levenni
valamit. _Csönd. Leveszi kalapját._
János. Parfümözi a haját?
Jolán. Én? Soha.
János. Akkor ez… természetes illata a hajnak… Nagyon közel álltam hozzá.
_Csönd._
Jolán. Most tanulmányoz?
János. Igen. Az ura azt kívánja, hogy mellkép legyen a portré.
Jolán. Igen. Az övé lesz, ő parancsol. Én jobb szerettem volna egész
alakot, kalappal, utcai ruhában.
János. Ő dekolltált mellképet akar. Sállal a válla körül. Ez ugyan
édeskés… de ha neki így kell… _Sálokat akaszt le a fogasról._ Már ki is
kerestem egy csomó török sált.
Jolán. Tehát?
János. Tehát mellkép. A nyaka szabadon.
Jolán. Igen.
János. Hát akkor… siessünk, mert sötétedik. Itt vannak a kendők, ebben a
skatulyában van tű… és én majd bemegyek a műterembe addig.
Jolán. Addig? Meddig?
János. Amíg maga… Hát ahhoz, hogy a válla szabadon legyen… a… a blúzát
le kell…
Jolán. Hogyan.
János _zavartan_. Mintha otthon volna. Ezt az ajtót bezárom. _Bezárja a
bejáratajtót._ Igy, ni. Bemegyek az atelierbe és ezt az ajtót zárja
magára, amíg… _a küszöbön áll. Benéz a műterembe. Halkan._ Hű… hogy esik
a hó. _Kinéz az asszonyra._
Jolán _zavartan_. Esik?