Jolán, az ördög.
_Az eddigi vontatott, alakoskodó hang helyébe friss, harcos hang lép. A
beszédek gyorsan, izgatottan követik egymást._
Jolán. Hallotta ezt?
Az ördög. Igen.
Jolán. Ez a lány nagyon biztos a dolgában, hogy így mer velem beszélni.
Eddig ezt nem merte. _Hirtelen_. János szereti ezt a lányt.
Az ördög. Megálljunk. Most, lássa, most megmondom, mit felelt nekem
délután János.