Az éltes úr. Igenis, Radványi Radó.
Az ördög. Hm. Ismeri ön azt a régi, jó magyar nevet, hogy: Füspök?
Az éltes úr. Ismerem.
Az ördög. Füspök. Ha az ember látja, Püspöknek olvassa, mint ahogy az
értelem kívánja. Első látásra megesküdnék rá, hogy Püspök és csak ha
aztán jól megnézi, akkor látja, hogy nem Püspök, hanem Füspök.
Az éltes úr. Mit akar ezzel mondani?
Az ördög. Semmit. Csak ez jut mindig eszembe, mikor kitért izraelitát
látok. Első látásra Püspök. Utóbb kisül, hogy már régen Füspök.
Az éltes úr _sértődötten el_.
Az ördög _Elzához_. És most, hogy magunkra maradtunk, parancsoljon
velem.