János. Kerestem mindenütt, kis Elza.
Elza _lesüti szemét_. Igen.
János. Miért vonult ide?
Elza. Magányra volt szükségem. Akit érdekelek, az úgy is megtalál.
János. Szomorúnak látszik. Olyan kis lányos így. Valami bánata van.
Elza. Óh nincs.
János. Fenn a táncteremben majdnem asszonyos volt, friss, vidám, kacér,
most meg ilyen csöndes. Mi történt magával? _Körülnéz, meglátja az
ördögöt._ Ja?? Most már értem.
Az ördög. Ne hidd, hogy én szomorítottam el.
János _Elzához közel megy_. Nem is hiszi, mennyivel szebb így. A másik
modora nem áll jól magának. Ez az igazi. Az ember szeretné dédelgetni,
vigasztalni, bocsásson meg, de az ölébe venni, simogatni.