Az ördög. Ezer bocsánat, méltóságos asszonyom… most jut eszembe, hogy… a
levelet… elfelejtettem átadni. _A zsebébe nyúl és kihúzza._ Itt van.
_Bocsánatkérő mozdulatot tesz. Kis szünet, mely alatt János ránéz, a
Jolán szívére tett kézzel, ijedten, tanácstalanul néz hol rá, hol
Jánosra. Az ördög finoman mosolyog._
Az ördög _nagyon kedvesen, halkan_. Legyen a mentségem, hogy vannak
levelek, amiket nem szükséges átadni…