Az ördög _Jolánhoz_. Maga nem nevet?
Jolán. Nem.
János _a műterem felé mutat_. Kérem, kisasszony, mindjárt jövök.
Az ördög. Kérem? kisasszony? Ez jó.
János. Kezét csókolom.
Jolán _néma főhajtással indul_.
Az ördög _útját állja_. Most én hálás leszek a meghívásért. Én vissza
jövök ám ezek közé, mert tetszik tudni, én úgy itt felejtem a
télikabátomat, mint annak a rendje! _Kezet csókol Jolánnak, aki
visszanéz Jánosra és Cinkára. Jolán el._
András _rásegítvén az ördögre az általa a kezébe adott kabátot_. Kérem,
ez a gazdám kabátja.