Az ördög. Én… megyek… el.
Jolán _megfogja a karját_. Nem… ne menjen.
Az ördög. Beláthatja, hogy nem maradhatok itt.
Jolán. Maradjon. Most nem szabad vele négyszemközt beszélnem. Itt kell
maradnia én miattam, hogy legyen itt valaki… hiszen maga tudja, mi van
ebben a levélben.
Az ördög. De ha itt maradok, nem lehet önök közt szó a levélről és akkor
elhalasztódik mindaz, amit ön neki mondani akar. Én itt csak akadály
vagyok.
Jolán. Most már őszintén akarok vele beszélni. Még egyszer utoljára meg
fogom kérni… _János hangja a színfal mögött._
János hangja. András!
Az ördög _hirtelen_. Jön.
Jolán _hirtelen_. Hát… legalább maradjon a közelben.
Az ördög _a bal ajtóra mutat_. Itt leszek. Ha úgy érzi, hogy szüksége
van rám, hívjon. _El gyorsan, balra János megjelenik a műterem-ajtóban._