Az ördög, András.
_Mikor Elza elment, csöngetés hallatszik. A csöngetésre belép András._
András _egyenesen a nagy karosszékhez megy, megáll előtte._ A nagyságos
úrnak méltóztatott csöngetni?
Az ördög, _aki a karosszékben ül, most egy kicsit kihajol belőle, hogy
lássák._ Igen, én csöngettem.
András. Parancsol valamit?
Az ördög. A teámmal mi van? Van a háznál rum?
András. Van.
Az ördög. Sok rumot hozzon hozzá. _Kijön a székből._ A nagyságos úr még
öltözik?
András. Igen.
Az ördög. Kereste valaki délelőtt?
András. A László méltóságosék szobalánya volt itt vagy háromszor.
Az ördög. Mit akart?
András. Hogy fölkelt-e már a nagyságos úr. Mondtam neki, hogy még alszik
és ki van adva az ordré, hogy csak délután háromkor költsem fel.
Az ördög. Más nem volt itt.
András. Nem.
Az ördög. Jól van. Gyerünk avval a teával. Majd hozza fel a gazdája
szobájába. _El a műterem felé._