Az ördög egyedül.
_Az ördög egyedül marad. Maga elé néz, nagyon komolyan. Aztán lassan a
műteremajtóra néz. Majd megint a földre. A közönségre néz._
_Miután mégegyszer a műterem ajtóra nézett, előrejön, egészen a szinpad
elejére, arcán látszik,_ _hogy a közönségnek mondani akar valamit. Mikor
odaért, egy pillanatig hallgat, aztán az artisták rendes mozdulatával és
arckifejezésével, amellyel egy produkciót befejeznek, halkan, röviden,
de élesen ennyit mond:_
– Voilà!!
_Hirtelen felkapja a táskáját, amit az előbb letett a földre és nagyon
gyorsan távozik a bejáratajtón. Az ajtót becsapja. Nagyon rövidke
szünet. Aztán hirtelen függöny._