Szinház
Szinház
作者：Molnár, Ferenc, 1878-1952
体例：题 章数：144
字数：137,877 来源：Project Gutenberg
版本与结构
- 来源版本
- 本站收录 1 个来源：Project Gutenberg（137,877 字）。
- 分章依据
- 按「题」标记切分为 144 题（Gutenberg 卷册标记）。
- 篇幅分布
- 平均每题 957 字。
- 原文溯源
cache/epub/77731/pg77731.txt（Project Gutenberg）
章节目录
共 144 题- SZINHÁZ
- HÁROM EGYFELVONÁSOS
- IRTA
- MOLNÁR FERENC
- BUDAPEST
- FRANKLIN-TÁRSULAT
- KIADÁSA
- I. ELŐJÁTÉK LEAR KIRÁLYHOZ
- SZATIRA EGY FELVONÁSBAN
- SZEMÉLYEK:
- Somogyi. De Bánáti úr…
- Somogyi _a hang irányába_. Menjen gyorsan…
- Bánáti. Mi az, hogy «kik?»
- Burgundi. De ha egy perc mulva itt lesz a férje…
- Kiss _közbelép_. Géza, de hát most már vége legyen. _Ő is dulakodik._
- Kiss. Kérlek… csak egy szót engedj mondani…
- Ernő. Már pedig én elintézem, ha addig élek is. _Kirohan jobbra._
- Kiss. Géza, az istenért! _Jobbra elrohan, utána._
- Ernő _megigazítja a cvikkerét_. _Szünet. Egymásra néznek._
- Somogyi _átadja a kardot Burgundinak, aki legközelebb áll hozzá._
- Kiss _meglepődve_. Mi ez? Kikérem magamnak! Én egyszer és mindenkorra…
- Kiss. Ez a különbség köztünk. Én nem vagyok itt. _Elsiet._
- Burgundi. De uram! _Lear eltakarja arcát hajával._
- Lear. Ah!… _Egy lépcsővel följebb lép._
- Ügyelő. Bocsánat, Bánáti úr, ez a hölgy…
- Ernő. Leszámolok a csábítóddal. _Learre mutat._
- Helén. Nem tudom elhinni, hogy maga az. _Nevet._
- Helén. Kettő
- Ernő. Melyik volt az első? _Helén felé lép._
- Helén _nevet_. Ott… ott…
- Lear. Mily mély és nemes gondolkodás. _Szemét törli._
- Lear _Burgundihoz_. Kelj fel. _Felsegíti Burgundot._
- Lear. De egy jó szerepemben… legalább ebben a Learben nézzen meg…
- Helén. Na hát ez már mégis csak…
- Ügyelő _balra kifelé menet_. Fel a függönyt! _El._
- FÜGGÖNY.
- II. MARSALL
- SZINMŰ EGY FELVONÁSBAN
- SZEMÉLYEK:
- Litvay. Hogyan?…
- Edit. Nézze, mit olvastam? _Odaadja neki a könyvet._
- Litvay. «Cyrano de Bergerac!»
- Litvay. Ez a forró, szép, fiatal élet…
- Litvay. És maga, itt, mellette…
- Edit. Litvay…
- Edit. Éget, elszédít…
- Edit. Ne bántson, ne bántson…
- Litvay. Látom én ezt, Edit. Ha szerelmes volna…
- Edit. Csöndesebben, az Istenért… az uram… _Menni akar jobbra._
- Litvay. Nem bánok semmit. Nem félek senkitől. _Megcsókolja._
- Edit _kiszabadítja magát_. Őrült! _Kis szünet. Csönget._
- Litvay. Őrült vagyok. _Leül._
- Litvay. Viszontlátásra. _El az inassal._
- Edit _feláll_. Már egyszer mondtam…
- Edit. Ezt azért mondtam, mert…
- Edit. Igaz, de ha tudná, hogy történt…
- Edit. Cselekedjék, amit akar, de ne kínozzon. _Balra megy._
- Báró. Ismeri a «Marsallt?»
- Edit. Sándor…
- Edit. Ha kívánja…
- Edit. Ha kívánja, még most, este elküldöm, nem látom soha többé…
- Edit. Elküldöm, kidobom, most, rögtön, azonnal…
- Edit _nagyon izgatottan_. Nem, nem, és ha százszor is…
- Litvay. Báró úr nagyszerű színben van. Persze, egész nap a szabadban…
- Litvay. De kérem…
- Edit. Szent Isten! Litvay…
- Edit. De addig is, nem kellene?…
- Edit. Úgy megrémültem, mikor az előbb elhallgatott… elsápadt…
- Edit _pohárhoz nyúl_. Egy csöpp vizet… azt igen… _Leül._
- Edit. Litvay kérem…
- Edit. Kérem magukat… de hisz ezt gyötrelem hallgatni…
- Edit. Nem hallgatok végig semmit, én…
- Báró. Lesz szíves respektálni a parancsomat. _Edit leül._
- Edit _felkiált_. Véletlen volt! _Kicsit a férje felé húzódik._
- Báró. Ha én önbe bele akartam volna lőni…
- Edit. Ezt nem lehet. Ezt nem mondhatja!…
- Báró. Nem voltak előzményei. _Editre néz._
- Edit. Ő oly lovagias, oly nyilt, oly férfi, oly férfi…
- Edit. Ha te átölelsz… nem félek… ha a te erős karodban vagyok…
- Báró. De most már aztán…
- Jánosy. Azt igen. _Rágyujt._
- Jánosy. Ismerem őket. Nekem csak a Kapitány szokott jutni…
- Báró. Bocsánat, egy perc az egész. _El jobbra, az inas utána megy._
- Jánosy. De kérem uram…
- Jánosy. De hisz akkor… _A táska felé mozdul._
- Litvay. Itt. _Háttal áll a közönségnek, félrehúzza az ingét._
- Litvay. Nagyon. _Elrejti a sebet, megigazítja ruháját._
- Litvay. Bizony az volt. _Kis szünet._
- Inas. Parancsára. _A lépcsőn megy fel, el._
- Jánosy. Igen, méltóságos uram, két betegem van Felváron…
- Jánosy. Kórházban… akad több is… ha úgy vesszük…
- Báró. Hát… még egyszer köszönjük… és… Isten áldja meg. _Kezet fog vele._
- Jánosy. Ajánlom magamat. Csókolom kezét. _Kezet csókol Editnek._
- FÜGGÖNY.
- III. AZ IBOLYA.
- VÍGJÁTÉK EGY FELVONÁSBAN.
- SZEMÉLYEK:
- Roboz. De kérem, ha esetleg…
- Igazgató. Jól van. _Az írásait nézi._
- Igazgató. Nem kérdeztem. _Az írásaiba néz._
- Igazgató _a hallgatóval a bal fülén, jobb kezével a kályhára mutat._
- Szolga _az ajtóban, a listát nézve_. Márkus! _Kimegy._
- Márkus. De kérem…
- Igazgató. Szóval most…
- Rakolnoki. Milyen szuggesztív szeme van. _Érzékien az ajkába harap._
- Rakolnoki _zavartan_. Nem értem kérem. Hiszen még ki se próbálta a…
- Rakolnoki. Óh!… Óh!… _Szörnyűködve elsiet._
- Szolga _az ajtóban_. Thúz! _El._
- Thúz. Köszönöm. _Leül._
- Szerző. Hát félrevonulok ide. _Az ablakhoz megy és kinéz._
- Igazgató. Én? _Mérgesen_. Nahát ez…
- Thúz. Egy óceán, egy világ. _Lesüti a szemét._
- Thúz. A színházba. És azt szeretném, ha maga… _Lesüti a szemét._
- Thúz. Ha maga alapítaná meg a…
- Thúz. Pedig én…
- Igazgató. Már percek óta úgy veszem. _Az ajtó felé megy._
- Thúz. Pardon. Jó napot. _Nagy zavarban el._
- Szolga _az ajtóban_. Széll! _El._
- Igazgató. Mars ki. _Az ajtó felé szorítja._
- Széll. Pá drága, majd máskor jövök! _Megy kifelé._
- Széll. Pá! Milyen aranyos! _El._
- Szolga. Jöhet a…
- Igazgató _iszik és fáradtan rogy le egy székre._
- Szerző _elhatározással_. Akkor gyerünk. _Leül az igazgatói székbe._
- Szolga _az ablakhoz megy és leereszti a rolétát._
- Ilonka. Jó napot kivánok. _Egyenesen a szerző felé megy._
- Igazgató _mérgesen_. Kilökni, kilökni. _Irásaiba bújik._
- Igazgató _írásaiból int, hogy mondja, ahogy akarja._
- Szerző. Ne törődjék vele. Ön tetszik nekem. És ha az igényei nem nagyok…
- Szerző. Óh, bocsásson meg, hogy nem kínáltam. _Cigarettát ad neki._
- Igazgató. Tévedés. _Bebujik a papirjaiba._
- Igazgató. Kérem. _Az asztalról tálcát és poharat vesz._
- Szerző. Száz évre. _Szenvedélyesen megfogja mind a két kezét._
- Szerző. Csak nem fél tőlem? _Meg akarja ölelni._
- Igazgató. Csak azt mondtam, hogy itt tetszik lenni. _Ismét lebujik._
- Igazgató. Ne nyúljon az arcomhoz. _A pápaszem rajta marad._
- Ilonka. Na már engedj meg…
- Igazgató. Tehetsége sincs…
- Igazgató. Nahát, most elég volt fiam. _Leteszi a pápaszemet._
- Igazgató. Igaz. _Az íróasztalához megy._
- Ilonka. Óh köszönöm, kezit csókolom. _Sír._
- Igazgató. A viszontlátásra fiacskám. _Visszaül az iróasztalához._
- FÜGGÖNY.
- MOLNÁR FERENC MŰVEI: