Litvay. Viszontlátásra. _El az inassal._

Edit _a tükörnél a haját igazítja_.

_Inas visszajön. Megáll._

Edit. Mondja meg az uramnak, hogy itt a tea.

_Inas jobbra el._

Edit _a teás edényt rendezgeti_.

_A báró belép._

Báró _hatvan éves, hófehér, nagyon elegáns, nagyon fiatal ember. A teás

edényre néz._ Három csésze?

Edit. Három.

Báró. Kié a harmadik?

Edit. Hogyan? Még nem beszélt Litvayval?

Báró. Nem. Vagyis Litvay úr megérkezett.

Edit. Azt hittem, már látta. Most öltözik át a szobájában.

Báró. Érdekes. Litvay úr már itt van. Csak holnap reggel kellett volna

érkeznie a többi vendégekkel együtt. És ő már itt van.

Edit. Azt mondja, félt az éjszakai utazástól.

Báró _élesen_. Maga már beszélt vele?

Edit. Igen.

_Szünet. A báró a teához nyúl._

Báró _gúnyosan_. Hát mitől félt Litvay úr?

Edit. Az ilyen művészember, színész, nagyon félti magát a meghűléstől.

Azt mondja, ha éjjel utazik, meghűl a vonaton, azért jött előre a

gyorssal.

Báró _gúnyosan_. Előrejött a gyorssal.

Edit. Ejnye de furcsán beszél.

Báró. Kicsoda?

Edit. Maga.

_Kis szünet._

Báró. Na hát édes fiam, most jól figyeljen ide. Mindenesetre örülök, ha

észrevette, hogy furcsán beszélek.

Edit. Nem volt nehéz észrevenni.

Báró. Annak is örülök. És amit most fog tőlem hallani, azt még könnyebb

lesz megérteni. Üljön le gyermekem és figyeljen jól. Azon kezdem, amit

kevésbbé tartok fontosnak.

Edit. Figyelmeztetem, hogy Litvay itt van a szobájában és minden percben

bejöhet.

Báró. Ön, mint látom, figyel a szomszéd szobákra. Az előbb, igen

helyesen errefelé figyelt. _A szobájára mutat, ahonnan kijött._

Edit. Mit akar ezzel mondani?

Báró. Ne térjünk el a tárgytól. Mondom, a kevésbbé fontossal kezdem.

Azzal, hogy ez a színész önt itt az előbb megcsókolta.

Edit. Nem igaz.

Báró. Mondom, nem fontos, mert nem ez a lényeg. Túlfűtött ember, fiatal,

szerelmes, művész. És maga ma különösen szép. És ahogy viselkedik vele

már két hónapja…

Edit. Ezt visszautasítom.

Báró. Nagyon szépen fejezte ki magát. De hiába. Én ezt jobban látom,

mint maga. Maga még nem is sejti, hogy flörtöl valakivel, amikor én már

tudom. Olyan ez, mint mikor valaki megszokja az erős parfümöt. Ő már nem

érzi, de mások annál inkább. De bármennyire vesztette is el az érzékét

az ilyesmi iránt, azt nehéz volt észre nem vennie, hogy megcsókolták.

Szinház · 第 53 / 144 题