Báró. Tudja, ki a Marsall. Az én szép karcsú angol puskám, amelyikkel
holnap a vadászatra megyek.
Edit. Nem fog a vadászatra menni!
Báró. Kicsoda? Én?
Edit. Maga sem.
Báró. Téved. Én is ott leszek. Mindnyájan ott leszünk. Szép vadászat
lesz. Szép, régimódi, komoly, férfias vadászat.
Edit _izgatottan_. Sándor, én nem ismerek magára. Maga elveszítette a
józanságát, azt a gyönyörű komolyságát, amiért úgy szerettem. Kisiklott,
Sándor, valami eltört magában, hogy egyszerre így… Istenem!
Báró. Valami eltört bennem.
Edit _izgatottan_. Kérem, térjen eszére… Legyen megint okos és kedves…
Túlozza ezt az egész dolgot Sándor, könyörgöm, ne lovalja bele magát
ebbe a tévedésbe! Engem ez az ember nem érdekel jobban, mint azok,
akiket kidobtam.
Báró. Hazudik édes gyermekem.