Báró. Mi az?
Litvay. Semmi… Kissé… _Elhallgat_.
Edit _mellette, hangosan_. Litvay!… Úgy látszik, mégis történt valami
baja… Szóljon! Mért nem mondja meg?… Mért titkolja…
Báró _Edithez_. Kérem, uralkodjék magán.
Edit. Mért nem mondja meg… ha érte a golyó… Szentséges Isten.
Litvay. Kénytelen vagyok… bevallani… méltóságos asszonyom… nyugodjék
meg… semmiesetre sem komoly… most érzem csak, hogy mintha megütötte
volna a vállamat…
Edit. Hol?
Báró. A vállát?
Litvay _Edithez_. Ne izgassa magát, kérem. Itt a bal vállamon érzem.
Lehet, hogy csak horzsolta. Semmiesetre sem beszélnék ilyen nyugodtan,
ha… komolyabb dolog volna.
Edit. Orvost kell… azonnal orvost kell hívni.
Báró. Meg kell nézni.
Edit. Sándor… telefonáljon azonnal Jánosynak. _Csönget_. Az autó megy be
érte Felvárra.
_A báró veszi a telefonkagylót, inas belép._
Edit. Az autó azonnal menjen be Felvárra, amilyen gyorsan csak tud. A
kórházhoz menjen, Jánosy főorvos urat fogja kihozni. Azonnal.
_Inas el._
Báró _a telefonnál_. Központ? Kérem Felvár kilencet. _Vár._ Köszönöm.
Kórház? Kérem azonnal Jánosy főorvos urat. Kérem. Jó, megvárom. Itt
maradok a telefonnál.