Ügyelő _a portáshoz_. Szaladjon rendőrért, én megyek, hogy valami baj ne
történjék!
_Ügyelő jobbra, portás balra rohan el._
_Szünet. A tűzoltó egykedvűen sétál._
Tűzoltó _előrelép_.
A botrány jól dagad. Mily szép öröm!
Néhány perc még csupán s hitemre
Érzésem az, hogy pof s rúgás esik:
Mint illik is. A féltés vad szeszély.
Mily szép ajándék-látvány ez nekem,
Ki hű férj s jó családapa vagyok,
Itt látni, hallani, minő nyomor
A féltékenység és gaz csábítás.
Oh gyötrelem! «Az elégült szegény
Gazdag lehet, sőt túlgazdag. De a
Kincs végtelen kín annak, aki fél,
Hogy elveszíti.» Nőm oly csunya, vén,
Horpadt, strapált, sőt bandzsal is talán,
Hogy szívem, mint fészkére tért madár,
Nyugton piheg, ha rája gondolok.
Nem féltem őt. És én meg, jómagam
A hetykeségen régen túl vagyok.
Egy jó rostélyos, félliternyi siller,
Egy jó pipa, ez minden, mit kívánok,
A nőt már régóta nem kedvelem.
Talán ezért most e fanyar öröm,
Mi elfog, láttán mások búbajának.
Talán nem is szép, de nem tagadom,
A féltő férjet s félős csáb-vadászt
Örömmel látom egymásnak rohanni!
_Kéjes mosollyal húzódik hátra._
_Lárma a háttér mögött._
Burgundi _balról hátul lopódzva jön_. Erre gyere, ne kiabálj.
Bánáti _ugyanonnan jön, Lear király jelmezében, kifestve, de fején se
paróka, se szakáll. Mögötte jön a fodrász, kezében a parókával és a
szakállal, a fodrász mögött Somogyi a királyi koronával._ Nahát ez
rettenetes! Beeresztik ide ezt az őrültet… és én kénytelen vagyok… De
hát hol a rendőrség?
Burgundi. Már mentek rendőrért.
Somogyi. Ne tessék félni. Mi itt vagyunk.
Fodrász. Gyerünk a szőrzettel, Bánáti úr, nincs időm. _A következők
alatt ráteszi a parókát és a szakállat._
Bánáti. Ha az egész egy félórával később történik, hogy már folynék az
előadás, akkor talán menedék volna a színpad… És nem jut eszembe semmi,
azt a keservit neki… Hogy mikbe keveredem! Csak te maradj itt Almády…
hogy valami skandalum ne legyen.
Burgundi. Az már megvan, fiam.
Bánáti. Gondolod, hogy benn lesz a lapokban?
Burgundi. Az attól függ, mivé fejlődik.
Bánáti _a fodrászhoz_. Gyerünk, gyerünk. _Burgundihoz_. Most hol vannak?
Burgundi. Az ügyelő rájuk zárta az öltöző ajtaját.
Somogyi. Tessék leülni. A koronázás következik.
_Bánáti leül, a fodrász és Somogyi ráteszi fejére a koronát._
Bánáti _a trón lépcsőjére ül_. Mit csinálunk, ha ide is utánunk jönnek?
Burgundi. Addig itt lesznek a rendőrök. És akkor, látod, benn lesz a
lapokban.
Bánáti. Gondolod, hogy elég rendőr fog jönni? Hány rendőrt hívtak?
Somogyi, szaladj, hogy sok rendőr jőjjön. Illetve maradj. Akármit
mondok, akárhova küldelek, te csak maradj.
Fodrász. Majd én megmondom, én ugyis megyek. _El. A tűzoltó utána
ballag._
Bánáti _fölkel, kiegyenesedik_. Micsoda rémes eset.
_Lárma künn._
Ügyelő _jobbról szaladva jön_. Tessék felszaladni az igazgató úrhoz.
Kitörték az ajtót. Én megyek a rendező úrért. _Elrohan balra._
Bánáti _harsányan_. Ne menj! Velem maradj! Mindenki maradjon velem!
Somogyi! A kardomat! A kardomat!
_Somogyi balra elrohan._
_Jobbról belép Ernő és Kiss._
Ernő _hirtelen megáll, Bánátira néz_. Bánáti Kálmán?
Lear. Az vagyok.