Litvay. A kép, ami ilyenkor a fantáziámban megjelenik, olyan kínzó, hogy
nem bírom. Velem fog jönni Edit, elviszem, elrablom innen, az enyém
lesz… a feleségem lesz…
Edit. Nem.
Litvay. Miért dicséri? Kacérságból? Hát van erre még szüksége? Hiszen
őrült vagyok, hiszen úgy felforral, hacsak ránézek…
Edit _nyugtalanul_. Mint a tűz, úgy éget a hangja, a tekintete. Litvay,
felforgatja az életemet.
Litvay. Bántja ha beszélek?