Igazgató. Lássa, ezt már szeretem. Komoly, tisztességes teremtés. Ez is
ritka madár ilyenkor ősszel.
Thúz. Kérem, én nyáron is tisztességes vagyok.
Igazgató. Az nem érdekel, akkor szünet van… És mit csináltak azok az
igazgatók?
Thúz. Csak egy volt, de az éppen elég volt nekem az egész életre.
Igazgató. Nagyszerű! És mit tett a gyalázatos?
Thúz. Hát mit tett, mit tett. Istenem.
Igazgató. Biztosan valami ajánlatot tett.
Thúz. Már az első öt percben. Mikor jelentkezni voltam nála.
Igazgató. Hol történt ez?
Thúz. Egy magán-zeneiskolában.
Igazgató. Hallatlan. Melyikben?
Thúz. Hagyjuk ezt, kérem. Nem is akarok emlékezni rá. Pedig ha tudná,
milyen jónevű iskola.
Igazgató. Remélem, tettleg inzultálta?
Thúz. Nem piszkolom be a kezemet egy igazgatóval.
Igazgató. Bravó! Kitünő!
Thúz. Csak megmondtam neki a véleményemet. Ne higyje, hogy durván. Én…
_elfogódottan_… jó családból való lány vagyok, a szüleim jobb napokat
láttak és amért tönkre mentünk, azért én… megtartottam a büszkeségemet…
és az úri modoromat is. _Könnyekkel a hangjában._ Nekem kell
gondoskodnom szegény anyámról és kis öcsémről, a katonai
alreáliskolában… Egyedül járok az életben, de akármi ért eddig, a
büszkeségemről és az úri nevelésemről nem feledkeztem meg. _Feláll_. De
nem akarom ezzel untatni. Látom, hogy sok dolga van… Még sokan várnak
kint…
Igazgató. Az mindegy. A fődolog, hogy tud énekelni… És táncolni?
Thúz. Báli táncokat. _Szomorúan_. A jobb időkből.
Igazgató. És jól táncolt?
Thúz. Hát kiraktam a csárdást. Nagyon mondták, hogy úgynevezett
passzionirt táncos vagyok. _Körülnéz_. Kérem… nem mondhatnék önnek
valamit négyszem közt?
Szerző. Kérem… majd kimegyek.
Thúz. A világért se. Azt nem. Csak egy pár szó az egész.