Litvay _ismét derűsen_. A főorvos úr olyan szíves és magával visz
Felvárra… Ott elcsipem reggel a gyorsvonatot. Legalább nem kell
hajnalban felkelnem és az autót rontanom… Búcsúzom én is… _Meghajol._
Jánosy. Én meg veszem a táskámat és jó éjszakát kivánok. _Veszi a
táskáját._
Báró. Jó éjszakát.
Edit. Jó éjszakát, Jánosy.
Litvay. Isten vele, báró úr, kezét csókolom báróné.
Edit. Hát… komolyan, ön is megy?
_Jánosy ezalatt kiment, az ajtó nyitva maradt utána._
Litvay. A vadászat rám nézve befejeződött. Mint vadász nem jutottam
szerephez. Mind vad, hála Istennek jól jártam. Mi keresnivalóm van itt
még? Talán még csak az, hogy egy kis elismerést kérjek, mint a római
színészek, akik a játék végén a közönséghez fordultak, azzal, hogy
plaudite, tapsoljatok. Azt az egyet meg kell adniok, hogy nem játsztam
rosszul a szerepemet.
Báró. Jól játszott, színész úr.
Litvay. És ön mit mond, báróné?
Edit. El vagyok ragadtatva. Tapsolok. _Egyet-kettőt mozdul a tenyere,
mintha tapsolna._
Litvay. Én pedig… _nevet_… bocsánat, de ez legyen a jutalmam, hadd
nevessek egy jót ezen az egészen. _Hosszasan, fájdalmasan nevet._ Jó
éjszakát! _Nevet_. Jó éjszakát!
_Elsiet balra, nevetve. A báró összefont karokkal szigorúan nézi. Edit
egy karosszékbe roskad._