_Márkus kisasszony belép._
Márkus. Jó napot. Márkus vagyok.
Igazgató. Emilia?
Márkus. Nem. Csak Toncsi.
Igazgató. Kár. Mi tetszik?
Márkus. Maga tetszik, édes direktor.
Igazgató. Ne kedélyeskedjünk fiam, nem vagyunk a Városligetben. Az
antréjáról látom, hogy onnan jön.
Márkus. Csakis.
Igazgató. Mi kell?
Márkus. Sejtheti. Kőszínházhoz akarok jutni.
Igazgató. Mink vasbetonból vagyunk.
Márkus. Az is jó, édes. Csak fa ne legyen.
Igazgató. Akkor fából vagyunk.
Márkus _szemlesütve_. Nem olyan maga, mint aki fából van.
Igazgató. Ejnye kérem, micsoda tónus ez, amiben velem beszél?
Márkus. Hát bohémek vagyunk, vagy mi.
Igazgató. Én nem vagyok bohém. Nézd csak! Mondja édes fiam, mi volt
maga, mielőtt bohém lett?
Márkus. Menyasszony voltam.
Igazgató. Kié?
Márkus. Elhagyott.
Igazgató. Meg tudom érteni.
Márkus. Hét évig jártam vele jegyben.
Igazgató. És aztán?
Márkus. Üzletben.
Igazgató. Kalap?
Márkus. Nem. Drogéria. Onnan fedeztek fel. _Nagy elbeszélésbe fog._ Úgy
történt, kérem…
Igazgató. Jól van fiam, gratulálok, nagyon örülök, hogy felfedezték, de
én most nem érek rá a részletekre. Be akar lépni a kórusba?
Márkus. A ligetben nagy szerepeket kreáltam.
Igazgató. Például.
Márkus. Carment.
Igazgató. Az operát?
Márkus. Összesűrítve játsztuk egy felvonásban. De az eredeti zenével.
Igazgató. Nagyon okosan. Hát sajnálom, mi ezt nem játsszuk. _Sürgetőleg
áll fel._
Márkus. Tudom édes, nem is ezt akarom. Csak valami kisebb szerepeket.
Nagyon örülnék, ha megnézne. Szegény Sziklaynál voltam, most a
Műszinkörben vagyok. Hétfőig ott játszom.
Igazgató. Sajnálom, csak kedden érek rá.
Márkus. Akkor meghosszabbítom.
Igazgató. Ne hosszabbítsa fiam. Csak miattam ne hosszabbítsa. És most
sok dolgom van. Szerepekről szó se lehet. Kóristánét még felvennék
néhányat.
Márkus _szomorúan_. Kóristánét?
Igazgató. Hát mit gondol fiam, udvarhölgyeket veszek fel?
Márkus. Nem… De kórusba, az borzasztó, ha az ember Évát játszta.
Igazgató. Évát?
Márkus. Az Ember Tragédiájában.
Igazgató. Azt is összesűrítették?
Márkus. De még hogy. Egy felvonásba. De az eredeti zenével.
Igazgató. Ez megnyugtat.
Márkus. Megalázó volna, most megint előlről kezdeni a kórussal.
Igazgató. Hja, ilyen az élet. _Órájára néz._ Már féltizenkettő van, édes
fiam.
Márkus. Drága direktor úr, nem lehetne kóruson kívül?
Igazgató. Nem. Csak belül.
Márkus. Hát ez borzasztó. Hát én már sohse juthatok szerephez?
Igazgató. Hát Carmen? És Éva?!
Márkus. Fabódéban!
Igazgató. Mi köze az ön művészetének az építőanyaghoz?
Márkus. Egy feltétellel bemennék a kórusba is.
Igazgató. És az?
Márkus. Ha maga rajtam tartaná a szemét.
Igazgató. Hogy érti ezt?
Márkus _szemlesütve_. Úgy, ahogy maga.
Igazgató. Na menjen, édes lányom. Menjen szépen haza.
Márkus. Elküld?
Igazgató. El én, fiam.
Márkus. Fiam, lányom… szóval kidob.
Igazgató. Ki, gyermekem.
Márkus. Mért?
Igazgató. Nekem ne szabjon ilyen feltételeket, angyalom. Menjen szépen.
Vissza a ligetbe. Nem szégyelli magát, így felajánlkozni?