Igazgató _becsapja mögötte az ajtót, nagyon mérges._ Nahát kérem.
Hallotta? Ő hálás és nekem szuggesztív szemem van. Hát ne öntse el az
embert az epe.
Szerző. Egy kicsit rideg volt hozzá.
Igazgató. Látta, milyen laposan nézett rám? Az idén meg vannak őrülve.
Szerző. De goromba volt vele.
Igazgató. Ha nem vagyok goromba, itt ön előtt borul a nyakamba.
Szerző. De mikor az nem olyan nagy baj.
Igazgató _mérgesen_. Dehogy nem. Ha én elfogadom a borulást, akkor ezt
állanom is kell. A nyakamon marad. Azért mondom kérem, hogy én nem
vagyok moralista, én csupán…
_Szolga belép._
Szolga _nyugodtan jelenti_. Szeniczey őnagysága bevett valamit,
megmérgezte magát, összesett, elájult.
Igazgató _nyugodtan folytatja_… Nem vagyok moralista, csak ízléssel és
tisztán akarok élni a mesterségemnek. Ez épp oly komoly és száraz
mesterség, mint minden más, ha komolyan veszi az ember, mint ahogy én
komolyan veszem.
Szolga _a listával_. Jöhet a következő?
Igazgató. Jöhet.