_Az igazgató belép a két pohár vízzel._
Igazgató _a szerzőt kínálja_. Tessék.
Ilonka. Nem a hölgyet illik előbb?
Igazgató _mialatt a szerző iszik_. A hölgyet, igen.
Ilonka _veszi a poharat_. Ezzel azt akarja mondani, hogy nem vagyok
hölgy.
Igazgató. Igyék angyalom, mert nem tartom itt holnapig ezt a tálcát.
Ilonka _kezében a pohárral, kedvesen_. Ne haragudj rám Skultéti bácsi.
_Iszik egy kortyot._ Mondd, mindig mozog az orrod, mikor haragszol?
Igazgató. Igyék kérem. Nem vagyok kiváncsi a humorára.
Ilonka. Pedig a szemed azt mondja, hogy édes, meleg szived van. _Iszik_.
Igazgató. De még milyen meleg.
_Szolga belép._
Szolga _a szerzőhöz_. Nagyságos urat sürgősen kéreti a karmester, mert
tovább próbál a zenekar.
_Az igazgató lebujik az írásai közé._
Szerző. A zenekar? Tovább próbál?
Szolga. Igen.
Szerző. De hisz az előbb azt mondta a karmester, hogy a zenekar már
végzett. _Gyanakodva néz az igazgatóra, aki közben kidugta a fejét._
Igazgató _erre a tekintetre hirtelen ismét lebujik a papirjaiba, nagy
könyvet emel az arca elé._
Szerző _hosszasan, mérgesen nézi az igazgatót_. Talán maga szólt a
karmesternek, Skultéti?