Ilonka. Most, mikor már a pápaszemet is letetted? _Megérinti az arcát._
Mennyivel előnyösebb vagy így.
Igazgató. Ne nyúljon hozzám, már mondtam egyszer.
Ilonka. Úgy félsz tőlem, mintha nagyon tetszeném neked.
Igazgató _zavarban_. Ugyan, ugyan, nézd csak.
Ilonka. Látom a szemeden, hogy zavarban vagy kis apám. _Meg akarja
ölelni._ Ne taszíts el magadtól, te kedves goromba ember. Te aranyos
szegényember. Te csúnya szépember. Nem is tudod, mennyire lehet téged
szeretni. Nézz a szemembe.
Igazgató _zavarban_. A szeme, az bizonyos, az szép.
Ilonka. És a műsorom? Szép tiszta kis házi boldogság. Délben leveshús
brivel. Délután megstoppolom a fehérneműdet. Este tiszta ágyhuzat. Nem
az a nagy szenvedélyesség. Csak olyan rendes tisztaság és békesség.
Minek nekem a hisztéria. Megvagyok én anélkül is.
Igazgató. Én is.
Ilonka. De ha kívánod, megtanulom.
Igazgató. Dehogy kívánom. Utálom.
Ilonka. Az ilyen szegény ember kell nekem, akit sajnálni is lehet,
nemcsak szeretni. _Elérzékenyül._
Igazgató _félénken, szeliden megöleli_. Kedves nő, azt meg kell adni.
Ilonka. Úgy-e? _A kebelére borul._ Te szegény hivatalnok, rajonggyá
értem egy kicsit.
Igazgató _egészen átöleli_. Nagyon, nagyon kedves. Igazán kedves.
Ilonka _a keblén_. Milyen jó itt. Meleg ember kebelibe.
_Szerző sietve lép be balról s meglátva őket, megrökönyödve áll meg._
_Szünet._
Igazgató _dühösen_. Na kérem. Hát itt van az ön módszere. _Elereszti
Ilonkát és ellép tőle._
Szerző _meglepetten_. Micsoda? Tessék?
_Nagy szünet. – Szól a telefon._
Igazgató _a telefonhoz megy_. Halló? Szeniczey kisasszony mamája? Kezét
csókolom. – Hogy Szeniczey kisasszony haldoklik? Borzasztó. Az orvos
mondta? – Hogy meg fog halni? _Nyugodtan és gyorsan._ – Igazán nagyon,
nagyon sajnálom. Kezét csókolom. _Leteszi a kagylót._
_Szerző ezalatt mereven nézte Ilonkát. Ujabb szünet._
Igazgató _zavartan_. Hát most látta, mit ér a maga módszere.
Szerző. Na, ez nagyszerű. Igazán nagyszerű.
Ilonka _a szerzőhöz_. Bocsásson meg, drága édes direktor úr.
Szerző. Hogyan? Annak dacára, hogy engem tart a direktornak, mégis az ő
nyakába borult.
Ilonka. Hogyan?… hogy magát tartom a direktornak. Hát nem maga a
direktor?
Szerző. Nem, édes gyermekem. A direktor úr ott áll maga mögött.
_Rámutat._
Ilonka _megfordul_. A Skultéti?
Szerző. Nem Skultéti az, fiam, a Skultéti nincs itt. Az a direktor,
akivel megbeszéltük a tréfát. El akart menekülni a nők elől. Hát most
elmenekült.
Ilonka. Igaz ez?