Lear _lassan megindul, méltóságteljesen fellép a trón első lépcsőjére,
ott megáll, felségesen._
Burgundi _Ernőhöz lép_. Kérem tanár úr, örömmel látom, hogy kissé
lecsillapodott. Szíveskedjék velem a társalgóba jönni és beszéljünk
egymással mint kultúremberekhez illik.
Ernő. Nekem önnel nincs beszélni valóm. Nagyon köszönöm, de nincs. Nekem
Bánáti úrral van beszélni valóm, de őszintén megvallva, e pillanatban
nem tudom, ő áll-e ott. _Rámutat._
Burgundi. Ne okoskodjék, jőjjön a társalgóba.
Kiss. Gyere, menjünk a társalgóba.
Ernő _zavartan_. Ismétlem, nem tudom, Bánáti színész-e az, aki ebben a
tiszteletet parancsoló külsőben áll ott a trón lépcsőjén. Ha nem
csalódom, valami klasszikus színmű jelmezében, koronával a fején. Lehet,
hogy első uralkodónk, István.
Burgundi. Nem uram, Lear király.
Ernő _cvikkeréhez nyúl_. Lear király?
Burgundi. Lear, a boldogtalan király. Ezt játsszuk ma este. A dráma
Shakespeare főszerkesztő úrtól van.
Ernő. Köszönöm uram, ezt tudom. Ön tehát a francia király?
Burgundi. Nem, uram. Burgund fejedelme vagyok.
Ernő. Tudom. Az a bizonyos, aki szintén egy Lear-lányt akart elvenni.
Burgundi. De meggondolta, uram.
Ernő. Tudom, tudom. Van szerencsém két év óta Shakespeare-szemináriumot
vezetni az egyetemen.
Burgundi. Ön az egyetemen tanít?
Ernő. Bátorkodom. _Learhoz_. Doktor Ernő Géza vagyok, egyetemi
magántanár, a Kisfaludy-Társaság Shakespeare-bizottságának kültagja.
Lear _affektált királyi modorban_. Üdvözlöm!
_Somogyi belép a nagy pallóssal._