Ernő. Azt lehet… Talán… évek mulva… de más szerepben soha… Képzelje el,
milyen rémes éjszakám lett volna, ma nekem, ha ön történetesen nem Leart
játssza ma este, hanem Romeot. És abban a jelmezben vitatkozik itt
velem. Milyen rettenetes napjaim következtek volna! Nem is merek
rágondolni. Isten önnel. És bocsássa meg a feleségemnek, hogy kinevette
önt.
Lear.
«Vidd őt… legyen tied, nekünk
Nem lányunk és ne is jőjjön soha
Többé szemünk elé! most menj tova
Kegyünktől elszakadtan, nem szeretve
S áldatlanul. Nemes Burgund, jerünk».
_Nagy pózzal jobbra el, Burgundi utána._