Litvay. Hozzá se szabad nyúlni. Ez a háború sebészi tapasztalata.
Nyugalom, és az orvos legyen az első, aki hozzányúl. Az már bizonyos,
hogy nem súlyos.
Edit. Vérzik?
Litvay. Nem. Úgy érzem, nem. Az ilyen kis nyilású sebek rögtön
elzáródnak. Úgy látszik, csak izmon szaladt keresztül. Semmi az egész.
Báró _a telefonnál_. Jánosy főorvos úr? Itt báró San-Friano. Jóestét.
Pár perc mulva ott lesz önért az autó, főorvos úr. – Baleset történt. –
Puskával. – Nem, úgy látszik, nem súlyos. – Kérem. – Nagyon köszönöm.
_Leteszi a kagylót._ A kapuban fogja várni az autót. _Litvayhoz._ Nem
akarja, hogy lefektessük?
Litvay. A világért sem. Az orvosba is inkább csak a méltóságos báróné
kedvéért egyeztem bele.
Báró. Ugyan kérem. Sose lehet tudni, mi komoly, mi nem komoly. Amért így
az első percben nem okoz kellemetlenséget.
Litvay. Üljön le báróné. Nyugodjék meg, kérem. És beszéljünk tovább.
Edit. Egy pohár vizet, vagy konyakot?
Litvay. Semmit, köszönöm.