Litvay. Szeret?
Edit. Valami rendkívüli hatással van rám. Néha úgy érzem, hogy azt
csinál velem, amit akar. És ilyenkor menekülésből beszélek az uramról.
Nem kacérság ez.
Litvay. Hiába vergődik, hiába menekül. Hazudik. Ez a furcsa idegessége,
ez a változó tekintete… amely hol olyan, mint az apácáé, hol meg mint a
boszorkányé, ez mind azért van, mert öli a vérét, öli az idegeit, minden
percben legyilkol egy gondolatot.